2015. december 11., péntek
Császármorzsa + VKF! 75. forduló
Az elmúlt hónapokban sajnálatos módon lemaradtam több bloggerek közti játékról, pedig nagyon élvezem ezeket a játékokat, de egyszerűen nem volt időm rájuk. Most is szinte lecsúsztam a Timcsi által lebonyolított VKF! ((Vigyázz!Kész!Főzz!) fordulóról, de végül mégis sikerült. :) A téma, amit Timcsi választott, az a „Hírességek asztalánál”, vagyis olyan desszerteket, ételeket kell készíteni, ami valamilyen módon köthető valamelyik hírességhez. Szerepelnek ilyen édességek, ételek már a blogon, mint a Zserbó-szelet, Sacher muffin (a torta leegyszerűsített formája), Linzer, Rákoczi túrós, Csirkemell Sztroganoff módra,vagy a Dubarry-leves. Amikor elolvastam a kiírást, első gondolatom a Mikszáth szelet volt, de aztán átgondoltam, mert valami gyors és egyszeri fogyasztásra valót szerettem volna készíteni, így maradtam a császármorzsa mellett.
Több változata ismert, készülhet csak lisztből, búzadarából, vagy a kettő keverékéből is. Az eredeti osztrák császármorzsa liszttel készül, és inkább a palacsintatésztára hasonlít, de én most a búzadara-liszt változatot készítettem el, és a recepten annyit változtattam, hogy forró tejet használtam, így megtudtam spórolni azt az egy órát, vagy még többet is talán, amíg a búzadara megszívta magát nedvességgel.
Több legenda is kering a császármorzsa eredetéről, de senki sem tudja megmondani pontosan, hogy melyik a valódi. Állítólag Ferenc József császár kedvenc étele volt, és "az egyik legismertebb szerint, keletkezése a császár egyik vadászatával hozható összefüggésbe. Ugyanis a császár egyszer fiatal korában vadászat közben eltévedt az erdőben, és amikor hosszas bolyongás után erdei házikóra bukkant, az itt lakó anyóka finom süteménnyel kínálta meg a megéhezett császárt. A sütemény, amely megmentette az uralkodót az éhhaláltól, később nagy sikernek örvendett a bécsi udvarban, és lassan a mindennapi étkezések fénypontjává vált. Egy másik legenda szerint a császármorzsa felfedezése Sissinek köszönhető, aki utálta a tésztaféleségeket és a gombócokat, és egy nap azzal kísérletezett a konyhában, hogy különféle alapanyagokat kevert össze." (Forrás innen.)
Hozzávalók:
- 10 dkg búzadara
- 0,7 dkg liszt
- 2,5 dl tej
- 3 tojás
- 1 csipet só
- 2 cs. vaníliás cukor
- 7 dkg cukor
- 1/2 citrom reszelt héja
+ kb. 4 dkg vaj
Díszíteni:
- porcukor
- házi sárgabaracklekvár
Elkészítés:
A lisztet, búzadarát és a citrom reszelt héját egy mélyebb tálba szórjuk és összekeverjük, majd ráöntjük a felforrósított tejet. Egyneművé keverjük és félretesszük felhasználásig.
A tojásokat szétválasztjuk, majd a fehérjét a sóval kemény habbá verjük.
A tojássárgáját a cukorral habosra keverjük, amíg megnő a térfogata és világos színű lesz, majd hozzákeverjük a tejes keverékhez. A kemény tojásfehérje habból 1-2 evőkanállal hozzákeverünk a masszához, majd a többi habot óvatosan beleforgatjuk.
Egy nagyobb serpenyőben felmelegítjük a vajat, majd ráöntjük a masszát. Ha az alsó fele megbarnult, akkor megfordítjuk, majd apró darabokra, morzsákra tördeljük. Folyamatosan kevergetjük, és addig pirítjuk, amíg nem marad nyers rész, és szép aranybarna lesz.
Tálaláskor megszórjuk porcukorral, és lekvárral kínáljuk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
De szeretem! :) Én is a minap készítettem és most esik le, hogy még nálam sincs fent. :D
VálaszTörlés